Ezek a cikkekre bukkantunk.
Paraíso (vol. 3)
PREKARIÁTUS, OSZTÁLY ÉS VÁGY; IDEGEN KANAPÉK ÉS KÖNNYŰ BŰNÖK.
Tue trilógiájának lezárása, a dán irodalom egyik legnagyobb jelensége az utóbbi években.
„Thomas Korsgaard védjegye, hogy könnyedén ír az élet nehézségeiről.”
Børse
Tue most tizenhét éves, és egyedül van Koppenhágában. Miután kidobták abból a szobából, ahol élt, nincs hová mennie. Elkezd bolyongani a város utcáin, a legszükségesebbeket cipelve. Napközben újságot árul; éjszaka pedig ott alszik, ahol tud. Állandó készenléti állapotban él, improvizálva gesztusokat és hazugságokat, hogy észrevétlen maradjon.
Amikor egy munkatársnője és az anyja ideiglenes menedéket kínál neki, Tue új világot fedez fel. Ez a polgári, kényelmes és védett otthon stabilitást ígér, de az osztályelőjog varázsa hamar szertefoszlik, és feltárja a társadalmi és érzelmi távolságot azok között, akik mindig is helyet kaptak, és azok között, akik megtanultak túlélni nélküle.
A Paraíso című regényben, amely lezárja Tue trilógiáját, Thomas Korsgaard precíz és visszafogott prózában ír a kirekesztettségről, a szégyenről és az újrakezdés nehézségéről; és egy kegyetlen portrét fest egy fiatalról, aki nem hajlandó áldozat lenni, még ha ezért bizonyos határokat át is kell lépnie.
A Tue trilógiáról ezt mondták:
„A Tue trilógia paradigmás példává vált az európai irodalom új útjainak mai napig.”
Zenda
„Korsgaard saját világot teremtett, amelybe úgy merülünk el, mintha teljes részegség állapotában lennénk.”
Frank Keil, literaturblatt.ch
„Korsgaard kivételes tehetséggel rendelkezik az elbeszéléshez, éles humorérzékkel és mély emberismerettel. Kétségtelenül Dánia egyik legkiemelkedőbb irodalmi tehetsége.”
Berlingske
„Létezhet-e mocskos, sáros, alvilági irodalom az Egyesült Államokon kívül? A dán Thomas Korsgaard megmutatja, hogy igen.”
Diario del Sur
„Hangja egyszerre közeli és távoli, mintha saját kis világát írná le, ahol szabadon lélegezhet.”
Marta Rebón, El Mundo
„A gyerekkor Korsgaard hangján nem szent terület, hanem egy durva táj, amelyen szerencsével vagy képzelőerővel lehet túlélni.”
Victoria Gabaldón, Mamagazine