Too match egy szerelmi csalódásokról szóló óda könyv formájában. Egy napló a sikertelen randevúkról. Egy First dates, ami mindig rosszul végződik. Egy történetsorozat a szerelem grinchjeinek. Egy madridi változata a Szex és New Yorknak, de kevesebb csillogással (és kevesebb szexszel).

Too match egy generációs portré is, egy szerelmi és gyász történet a Tinder idejében, és talán (csak talán) egy kifogás arra, hogy továbbra is használjam az alkalmazást.

Az exem egy január 6-i reggelen, a Vízkereszt napján döntött úgy, hogy szakít velem. Egy nappal később lakótárs nélkül maradtam, megérkezett Filomena, és beléptem a Tinderre (mert ha már a mélypontra értem, legalább jól csináljam).

Roscónnal vagy anélkül, egy szakítás sosem kellemes. Mondja ezt csak Tamara Falcó, aki azért, hogy ne kelljen túllépnie rajta, végül visszatért (barátnő, ki ne volt volna már Tamara egyszer az életben?).

Az én esetemben el kell ismernem, hogy különösen emészthetetlen volt, de azt is észrevettem, hogy bizonyos értelemben van benne valami báj (bizonyos értelemben mindenben van). Ez, és hogy csak a mélypontra érve értettem meg Rajoy mondását (minél rosszabb, annál jobb mindenkinek). Értelek, Mariano.

Too Match az a januári reggel és az azt követő események eredménye. Nem mondhatom, hogy jobb lett (sem rosszabb), de ez a legjobb módja annak, hogy túléljem a számtalan szerelmi kudarcot, és ha nem is a történet hősnője, ahogy Nora Ephron mondta, legalább a regényem főszereplője legyek, ahogy Romeo Santos mondaná.