Több mint egy évtizede számos nyugati országban elterjedtek a queer elméletek és politikák. A domináns meleg kultúra kapitalista piacra való beilleszkedése, a HIV-válság, valamint a leszbikusok, transzszexuálisok, chicanák és fekete nők által a 80-as évek végén indított küzdelmek egy sor politikai, társadalmi és radikális mozgalmat eredményeztek, amelyeket később az akadémia dolgozott fel a „queer elmélet” néven. Ez a könyv bemutatja ennek a mozgalomnak a komplexitását, amelyben nem volt idegen a spanyol állam meleg, leszbikus és transzszexuális mozgalmainak társadalmi-politikai valósága sem (olyan csoportok, mint az LSD vagy a La Radical Gai képviselték ezt a queer aktivizmust az 1990-es években). A UNED nyílt oktatási kurzusából, az „Introducción a la teoría queer”-ből, amelyet Paco Vidarte és Javier Sáez szervezett 2003 és 2005 között, ez a kollektív mű gyűjti össze a queer politikák által az utóbbi években létrehozott különböző elemzési irányokat. A queer nem egy elmélet, hanem kirekesztett, marginalizált tömegek, olyan emberek, akiket elűztek otthonaikból vagy származási helyükről, és akik nehéz társadalmi és gazdasági helyzetben élnek. Ezeknek a kirekesztési folyamatoknak az elemzése vezetett oda, amit queer elméletnek nevezünk, amely nem egy lezárt elmélet vagy tudásanyag, hanem kritikai eszköztár a politikai beavatkozáshoz: kritikák a heteroszexuális normativitásról, az orvostudomány és az állam biopolitikai gyakorlatairól a beteg és egészséges testek felett, az interszexuálisok által elszenvedett megcsonkításokról, a koloniális nézőpontról a leszbikus, transz vagy meleg bevándorlókra, a népi küzdelmek akadémiai kisajátításáról, a nemi jelölések merevségéről, amelyekkel kizárják a transzszexuális személyeket. A queer új olvasatokat hoz az irodalomban, az építészetben és a filmben, és elősegíti olyan testek és gyakorlatok megjelenését, amelyek besorolhatatlanok a szexualitás eszközrendszerében: szadomazochizmus