Trinidad nem hisz abban a mondásban, hogy „a pénz boldogságot vásárol”, mert huszonegy évesen, bár kényelmes életet él, úgy érzi, elvesztette az irányt. A családja megveti, a barátja hűtlen hozzá, és ő viseli a gyermeknevelés terhét. Tanulás vagy munka? Szó sem lehet róla. Napjai rémálomszerűen ismétlődnek, nem tudja, hogyan szabaduljon meg a növekvő toxikusságtól, amely úgy szorítja, mint egy kötél a nyaka körül. Azonban egy éjszaka, miközben keresi, hol (és kivel) van a barátja, Trinidad összefut Azul-lal, egy nővel, aki a múltban a legjobb barátnője volt, de akit titokzatos körülmények miatt elidegenített magától. Azul olyan nyomorult állapotban látja, hogy ragaszkodik hozzá, hogy maradjon nála, amíg Trinidad problémái enyhülnek. Azul egyszobás lakásában egy olyan kapcsolat szövődik, amelyre mindenki címkét akar ragasztani, csak ők nem. Nuestras flores Luz Saltalamacchia első regénye. A mű egy ellentmondásokkal teli Buenos Aires-ben játszódik, ahol két nő küzd az árnyaikkal, miközben felfedezik a nővériséget, az egészséges szerelmet és azt, amit azzá teszünk, amit velünk tettek. Ha megszabadulunk attól, amivé kényszerítenek minket, mi marad belőlünk?