Maricas malas egy hibrid esszé, amely személyes elbeszélés és politikai reflexió között mozog, és amelyben Christo Casas áttekinti az LGTBIQ+ küzdelmek közelmúltját, hogy megkérdőjelezze a normalitás ígéretét, mint a társadalmi integráció horizontját. A termelő és fogyasztó családmodell szemben, amely a beilleszkedési folyamat egy részét kísérte, a szerző azt javasolja, hogy a disszidens életformákat állítsuk vissza, mint a kollektív átalakulás motorját.
A könyv elemzi, hogyan tolta el a „normálisba” való beilleszkedés vágya a kapitalista és reproduktív rendszer pereméhez kötődő más tapasztalatokat és vitákat, és hangsúlyozza az érzelmek, gondoskodás és örömök politikai potenciálját, mint az ellenállás tereit. Osztályperspektívából Casas a queer küzdelmeket olyan társadalmi harcként mutatja be, amely az egész társadalmat érinti.
Egy közvetlen és harcos szöveg, amely arra hív, hogy gondoljuk újra a szexuális és nemi disszidenciát, mint egy felszabadító eszközt egy reakciós hullám idején.
