A könyv, amely La Más Grande halálának húszéves évfordulóját ünnepli.

Rocío Jurado páratlan helyet foglal el a spanyol kultúra történetében. Az utolsó láncszem a klasszikus folklór előadók között és az első egy megújító nemzedékből, ő lett az a kapocs, amely kétféle értelmezését egyesítette a copla-nak, a flamenco-nak és az általános zenének. Ugyanakkor hangja és színpadi jelenléte jelölte ki az átmenetet a diktatúrából kilépő Spanyolország és a demokrácia első lépéseit tevő ország között.

Feminista, az LGTBIQ+ közösség szövetségese, a frankista cenzúra áldozata, ugyanakkor toreró felesége, önfeláldozó anya és a Regla Szűzanya hívője, Rocío ritkán megjelenő módon testesíti meg a hagyomány és modernitás közötti feszültségeket, a szakítást és folytonosságot, mind személyes, mind szakmai szinten. Emellett olyan művész volt, akinek vonzereje lehetővé tette, hogy nagyon különböző és több generációból álló közönséggel is kapcsolatot teremtsen.

Húsz évvel halála után nyolc hang vizsgálja örökségének érvényességét, feltárva pályafutását énekesnőként, színésznőként, bulvársajtó múzsájaként vagy queer ikonként, többek között. Egy közös mű, amely megerősít valamit, amit már tudunk: Rocío Jurado egy halhatatlan popikon, aki bármennyi idő is teljen el, mindig La Más Grande marad.

Szerkesztő és előszó: Carlos Barea, közreműködők: Alberto Conejero, Lidia García García, Supremme de Luxe, Laura Fa, Machús Osinaga, Carlos García de la Vega és Marta Jaenes.