Ez a könyv Júlia Bertran író személyes útját meséli el, aki 39 évesen megpróbál teherbe esni, és kénytelen petesejt-donációhoz folyamodni.
Júlia Bertran első személyben, nagy őszinteséggel és alaposan meséli el a petesejt-donáción keresztüli terhességének tapasztalatait. Ez egy olyan történet, amelyben folyamatosan összefonódnak a bensőséges vágyak, a bűntudat érzései, az érzéketlen törvények és a piac által kényszerített erőszakok. Ez egy kísérlet az eufemizmusok és a tabuk leleplezésére, amelyek az asszisztált reprodukció iparát övezik, de egyben egy kollektív párbeszéd kialakítására is a folyamatról, hogy az emberek ne legyenek kénytelenek egyedül szembenézni vele, ahogy ő tette, és hogy etikusabb és tiszteletteljesebb módokat találjunk a dolgok elvégzésére. „Kiszellőztetem a belsőségeimet, hátha valakinek hasznosak lehetnek” – mondja.
