Ez a könyv nem a trollokról szól: keretekről szól. Arról, hogyan épül fel egy olyan narratíva, amely a privilégium elvesztését sérelemmé, a felelősségvállalást üldözéssé, a feminizmust pedig minden bűnösévé teszi.

A szerzője elemzi a reakciós férfiasság diskurzusát: mit mond, hogyan mondja és ki kap érte pénzt, hogy terjessze. Néhány férfi rossz közérzete valós. Az, amit elmondanak nekik, hogy ez mit jelent, nem mindig az.

Nem találsz kézikönyvet arra, hogyan lehet valakit lecsillapítani. Pontos szavakat találsz arra, amit észleltél, de nem tudtál megnevezni.

Évek óta azt mondják nekünk, hogy a dühös férfiak az internet problémái, túl sok szabadidejű tinédzserek vagy a szélsőjobb termékei. Olyan sokszor mondják, hogy már majdnem igaznak hangzik. María Martín Barranco ezt a dühöt műtőasztalra viszi. Nem azért, hogy újraélessze, hanem hogy megnézze, miből áll.

És amit talál, az nem rendellenesség: egy minta.

Olyan, amit felismerhetsz a sógor megjegyzésében, hogy „csak azt mondja, amit gondol”, a tévés beszélgetésekben, néhány politikus megnyilvánulásában. Mert a manoszféra nem egy sötét sarok, ahol néhány radikális él: ez valami, amit évszázadok óta normalizálunk.

María Martín Barranco feminista, jogi diplomával rendelkezik, és nemi szempontú társadalmi beavatkozás szakértője. 2013-ban alapította a Feminista Felhatalmazás Virtuális Iskoláját (EVEFem), amelynek igazgatója és oktatója. A Los Libros de la Catarata kiadónál megjelent tőle még a Ni por favor ni por favora, a La desfachatez machista, a Punto en boca és a Mujer tenías que ser című művek is.