Ezek a cikkekre bukkantunk.
Las gratitudes
Egy gyönyörű regény a háláról, arról, milyen fontos megköszönni azoknak, akik segítettek nekünk az életben.
„Ma meghalt egy idős asszony, akit szerettem. Gyakran gondoltam: »Annyit köszönhetek neki.« Vagy: »Nélküle valószínűleg már nem lennék itt.« Azt gondoltam: »Olyan fontos nekem.« Fontos, tartozás. Így mérjük a hálát? Valóban elég hálás voltam? Megmutattam neki a hálámat úgy, ahogy megérdemelte? Mellette voltam, amikor szüksége volt rám, társaságot nyújtottam, kitartó voltam?” – elmélkedik Marie, a könyv egyik narrátora. Hangja váltakozik Jérôme-éval, aki egy idősotthonban dolgozik, és elmeséli: „Logopédus vagyok. Szavakkal és csenddel dolgozom. Azzal, amit nem mondanak ki. A szégyennel, titkokkal, bűntudattal. A hiánnyal, azzal az emlékkel, ami már nincs, és azzal, ami egy név, egy kép, egy illat hatására előtör. A tegnapi és a mai fájdalommal. A bizalmakkal. És a haláltól való félelemmel. Ez a munkám része.”
A két szereplőt – Marie-t és Jérôme-ot – összeköti kapcsolatuk Michka Selddel, egy idős asszonnyal, akinek életének utolsó hónapjait ezek a két hang meséli el. Marie a szomszédja: gyerekkorában, amikor az anyja távol volt, Michka vigyázott rá. Jérôme a logopédus, aki megpróbálja visszaadni az idős asszonynak, aki nemrég került idősotthonba, az afázia miatt részben elvesztett beszédképességét.
Mindketten részt vesznek Michka utolsó kívánságában: megtalálni azt a házaspárt, akik a német megszállás éveiben megmentették őt a haláltól egy megsemmisítő táborban, befogadva és elrejtve őt a házukban. Soha nem köszönte meg nekik, most pedig szeretné kifejezni háláját...
Visszafogott, majdnem aszketikus stílusban íródott ez a két hangon megszólaló elbeszélés az emlékezetről, a múltról, az öregedésről, a szavakról, a jóságról és a háláról azok iránt, akik fontosak voltak az életünkben. A hálák kötik össze a három felejthetetlen szereplőt, akiknek történetei összefonódnak ebben a megható és lenyűgöző regényben.