Ennek a regénynek a főszereplője az észak-amerikai irodalom egyik legemlékezetesebb alakja: Ignatius Reilly – egy személyben Oliver Hardy őrült keveréke, egy túlsúlyos Don Quijote és egy gonosz Aquinói Szent Tamás –, aki harmincévesen még mindig az excentrikus anyjával él, és egy hosszú, romboló kritikán dolgozik korunkról, amely éppoly hiányos „teológiában és geometriában”, mint „tisztességben és jó ízlésben”; egy őrült vádirat egy őrült társadalom ellen. Egy váratlan pénzügyi szükség miatt „belecsöppen a kortárs lét lázába”, amelyhez Ignatius még néhány fokkal hozzáad.

A Bolondok összeesküvése elnyerte a Pulitzer-díjat, és Franciaországban a megjelenés évében a „legjobb idegen nyelvű regény” díját kapta.