Tekintse meg közelről Jean-Michel Basquiat jeleit, szimbólumait és firkáit, amelyek festményei ma is ugyanolyan frissességet és aktualitást őriznek, mint a nyolcvanas évek New Yorkjában. Ez az XXL formátumú monográfia kiváló reprodukciókat gyűjt össze legkiemelkedőbb műveiből, amelyeket Hans Werner Holzwarth szerkesztő és Eleanor Nairne kurátor, művészettörténész szövegei kísérnek. A végleges portré egy olyan művészről, akinek legendája tovább él, a nyolcvanas évek New Yorkjának jelképéről.

Jean-Michel Basquiat (1960–1988) először SAMO álnéven robbant be a New York-i művészeti színtérre, amikor szarkasztikus megjegyzéseket és töredékes verseket fújt a város falaira. Ahogy az a városi művészet, hip-hop és poszt-punk által meghatározott underground színtér egyre inkább a hivatalosabb körök felé nyitott, Basquiat átlépett a galériák világába.

Amikor vászonra kezdett festeni a falak helyett, Basquiat egy rendkívül kifejező nyelvet talált, ahol a szöveg és a kép, a történelmi utalások és a kor kritikája természetesen fonódnak össze. Festményei naplóként olvashatók, mert a témák mélyen érintették őt. Gyakran politikai jellegűek, tükrözik fekete művészként szerzett tapasztalatait egy nagyon tudatos státuszú színtéren. Jazz sztárok, nagy bokszolók vagy kosárlabdázók inspirálták, és amikor a témáiról kérdezték, így válaszolt: „Királyok, hősiesség és az utca.”

A siker villámgyors volt: 1981-re már New York vezető galériáiban szerepelt, és nem sokkal később neve világszerte ismertté vált. 1983-ban elkezdett együttműködni Andy Warhol-lal, 1985-ben pedig megjelent a The New York Times Magazine címlapján. Ez az intenzitás azonban áldozatot követelt: mindössze 27 évesen Basquiat túladagolásban hunyt el. Olyan életművet hagyott hátra, amely ma sem veszített frissességéből, spontaneitásából és erejéből.

Számos kiállítási katalógus és emlékirat után ez a nagyméretű monográfia lehetővé teszi műveinek tanulmányozását részletgazdag, kiváló reprodukciókon keresztül. A gazdag képtárat Hans Werner Holzwarth szerkesztő bevezetője és Eleanor Nairne kurátor esszéje egészíti ki a témákról és művészi fejlődéséről.