A versek nyugtalanul mozognak a könyvek lapjain, mert amire a történeteik, metaforáik és ritmusaik törekednek, az az, hogy visszatérjenek a levegőhöz, amelyből származnak. A versek, még a legmetafizikusabbak és képektől mentesek is, a levegőben jelennek meg (képregénypanelek, vonalak, írásjelek, szegélyek), de kevesen veszik ezt észre. Laura Pérez Vernetti, aki tudja ezt, kiválasztott néhány verset, hogy kiszabadítsa őket ketrecükből, és visszaadja őket a levegőnek. Aki levegőt mond, az nagylelkű tekintetet, átváltozott szemeket, ultraszenzitív észlelést ért. Versek, amelyek hirtelen testté válnak és lakhatóvá lesznek. Micsoda varázslat és mennyi szeretet.

Grafikus változatok versekről, amelyeket írtak Jesús Aguado, Isabel Bono, Agustín Calvo Galán, José Ángel Cilleruelo, Luis Alberto de Cuenca, Javier Fernández, Menchu Gutiérrez, Aurora Luque, Julia Otxoa, José Luis Piquero, Esther Ramón és Miriam Reyes.