A halál egy szorongó ragaszkodási hálózatban, amely soha nem tanulta meg elengedni.
A halál valaki szemszögéből, aki csak a saját halálát fogadja el, de másokét nem tűri. Aki megtagadja az egyértelmű és elkerülhetetlen elfogadását.
Ez a fanzine egy személyes elmélkedési folyamat része a halálról, amely költői prózává formálódik, szomorú cseppekben, különböző közeli halálesetek után.
Ez a fanzine egy darabka a halál ismeretlenségétől való félelmemből. Egy sírás azokért az emberekért, akik elmentek mellőlem. Egy kétségbeesett kiáltás annyi halál miatt, amit nem fogadok el és nem értek meg. Nem fogadom el, mert nem értem. Vagy nem fogadom el és nem értem, mert nem akarom.
A szerzőről:
Zoe García író, zenész és nemi specializációjú biológus. Nem bináris transz személy, biszexuális és autista. A kreatív alkotás és a népszerűsítés között dolgozik, aktív jelenléttel a közösségi médiában, ahol neurodiverzitásról, transz valóságokról és sokszínűségről oszt meg tartalmakat, személyes, pedagógiai és kritikai nézőpontból.
Művei a költészet és az esszé között mozognak, és kapcsolódnak a képzéshez, a menedzsmenthez és a kulturális produkcióhoz is. A Col·lectiu Argelaga csapatának tagja, amely oktatási tevékenységeket, támogatásokat és a sokszínűséggel és befogadással kapcsolatos projekteket indít. Osztályharcos, feminista és antikapacitista aktivista. Mindig folyamatos dekonstrukcióban.
Instagram: @zoe.grks
