Emilio és Octubre egymásnak voltak rendelve. Első csókjuk a Prado egyik meninaszoknyája alatt történt. Szerelmük ellenére vajon együtt lehetnek?

Emilio emlékszik, hogyan pillantott át anyja áttetsző hasán Murillo másolatára, amely a madridi kórház falán lógott, ahol megszületett. Egy Magritte vászon belsejéből kérdezi magától, miért olvasta akkor az újszülött kisujjára kötött vörös fonal végén egy hónap nevét.

Octubre nem tudja, honnan ered a neve. Emlékszik arra az első szerelemre, akit a Prado egyik meninaszoknyája alatt csókolt meg. Kíváncsi, hol lehet most, miközben Patinir sztüx-lagúnájának vize alatt merül. Amíg egymásba nem szerethetnek, fakuló madárárnyékokat terveznek, tempera könnyek fakadnak varrt szemekből, Európa kiszárad, elnyeli a föld egy haldokló férfit, és lesz, aki megállás nélkül átszalad egy kontinensen.

Ez Emilio és Octubre szerelmi története, amelyet az egyik születésétől a másik haláláig mesélnek el egy közeli jövőben, amikor belépünk a múzeumok háromdimenziós festményeibe, és beutazzuk egész Európát.