Pedro Almodóvar legszemélyesebb könyve: egy tizenkét elbeszélésből álló önarckép, amely felfedi titkos szenvedélyét az írás iránt.

„Ez a könyv leginkább egy töredékes önéletrajzra hasonlít. [...] Az olvasó végül a legtöbb információt kap rólam, mint filmkészítőről, mesemondóról, és arról, hogyan keveredik az életemben az egyik a másikkal.”

Így határozza meg a szerző ezt a kötetet egy ragyogó bevezetőben, amely egyben perspektívába is helyezi azt: a tizenkét elbeszélés több korszakot ölel fel, a hatvanas évek végétől napjainkig, és tükrözi néhány legbelsőbb megszállottságát, valamint művészi fejlődését. A sötét iskolai évek, a fikció életre gyakorolt hatása, a véletlen váratlan következményei, a humor kifinomultsága, a hírnév hátrányai, a könyvek iránti vonzalom vagy a narratív műfajokkal való kísérletezés mind olyan témák, amelyek e nélkülözhetetlen könyvet átszövik, mely több olvasási réteget tartalmaz.