A nem heteroszexuális, transz- és interszexuális testiségek, identitások és orientációk hagyományosan távol álltak a formális oktatástól, mintha az élet és az iskola két egymástól elszakadt valóság lenne. Az affektív-szexuális nevelés megjelenésével lehetőség nyílt arra, hogy ezek a témák a mindennapi iskolai élet részévé váljanak, azonban a szexuális úton terjedő fertőzésekkel és a nem kívánt terhességekkel kapcsolatos kockázatok, valamint azok megelőzése uralják a szexualitásról szóló iskolai tartalmakat. Ezek a tartalmak nemcsak az LGTBIQ közösség eltűnéséhez vezetnek az oktatás ezen területén, hanem diszkriminatív üzeneteket is rejtenek, amelyek reprodukálják és legitimálják azokat a különféle erőszakokat, amelyekkel azok az emberek szembesülnek, akik nem illeszkednek a szexualitás normatív paramétereihez (bináris nemi rendszer, ciszközpontúság, heteroközpontúság, monoszexualitás, LGTBIQ-fóbia stb.). Így míg a nem hegemón szexualitásformák egyre láthatóbbak a fiatalabb generációk körében, az iskolai oktatás területén számos nehézség adódik ahhoz, hogy ezt a sokszínűséget mélyrehatóan és átfogóan kezeljék. Ebben az értelemben a jelen könyv az affektív-szexuális nevelés és az LGTBIQ közösség kapcsolatát vizsgálja – amely inkább az ellentétekről, mint az egyezésekről szól –, és különböző szociokulturális dimenziókon keresztül halad, az általa normatív szexuális rendszernek nevezett fókusztól az iskolai környezetig és az affektív-szexuális nevelésig. Ezt követően bemutatja egy tanulmány eredményeit, majd néhány javaslattal zárul, amelyek segítik a tanári gyakorlatot egy sokszínű és egyenlő affektív-szexuális nevelés megvalósítása felé.