Fernando Fernández aláírta az egyik legnagyobb grafikai újraértelmezést a Drácula című műből, egy szabad adaptációt, amely ugyanakkor hű Bram Stoker univerzumához, és a klasszikust hatalmas vizuális élménnyé alakítja.
Eredetileg 1982-ben, a spanyol Creepy magazin kiadásában fejezetenként jelent meg, a művet az olvasók az év legjobbjának ismerték el, és továbbra is mérföldkő a művészi ambíció és egyediség tekintetében.
Ez az emlékkönyv, amely az alkotó családja által megőrzött eredeti anyagok alapján készült, kivételes hűséggel mutatja be az oldalakon megjelenő színintenzitást, amelyek igazi miniatűr olajfestményekként születtek. A formátum igazságot szolgáltat minden egyes képkocka részletességének és kifejező erejének, és kiegészül azzal, hogy hat, nemrégiben a mű archívumaiban talált ceruzavázlat is először bekerült a kiadásba.
Fernando Fernández maga is elmondta, hogy a Drácula esetében szigorúan ragaszkodni akart Stoker szövegéhez, ugyanakkor hű maradni a korszak vizuális hangulatához, a 19. század végének érzékenységéhez közeli festészeti stílust alkalmazva. Az eredmény egy rendkívüli esztétikai koherenciával bíró mű, amely új perspektívákat nyit egy olyan mítoszhoz, amely már véglegesen beágyazódott a kollektív képzeletbe.
Ennek a Dráculának az olvasása nem csupán Stokerhez való visszatérés, hanem egy új képvilág felfedezése a legismertebb rémálmához.
