Egy történet a barátságról és a bűntudatról a mexikói és az amerikai határ mentén.

Mexicali egyik negyedében, Mexikó egyik utolsó városában az Egyesült Államokba való átkelés előtt, két elválaszthatatlan kislány, Elisa és Aimé, egy olyan nyarat él át, amely örökre megváltoztatja őket. Az éjszaka, mielőtt Elisa elhagyja a várost, hogy atlétikai ösztöndíjjal máshol tanuljon, egy tragikus eseményben való közös felelősségük nemcsak barátságukat, hanem az egész negyedet is megrendíti, egy olyan közösséget, ahol az erőszak keveredik a babonával és a félelemmel.

Két évtizeddel később a két barátnő újra találkozik, immár nagyon különböző személyekként, mint amilyenek gyerekként voltak. Elisa, a korábbi atlétikai ígéret, egyedül és szégyenkezve tér vissza szülővárosába, mert nem tudta teljesíteni az elvárásokat. Aimé, aki korábban félénk volt és barátnője árnyékában élt, befolyásos nővé vált, aki vas kézzel irányította sorsát. Kettejük között egy hasadék nyílik, amelyet a bűntudat és a közösen őrzött titok különböző megküzdési módjai jelölnek ki.

Donde termina el verano az ártatlanság végét és a strukturális erőszakot tárja fel, amely gyerekek és nők életét átszövi egy szélsőséges szegénység által meghatározott átmeneti helyen. Hipnotikus és precíz prózával Elma Correa egy határ menti elegiát alkot, amelyben a nők elleni gyilkosságok, az elrabolt gyerekek és a hallgató anyák egy olyan történet részét képezik, amelyet egy törvényen kívüli közösség őszintesége és hűsége hat át.