Egy szívhez szóló regény, amelyben a szerző varázslatos prózában meséli el saját és családja történetét a kétezres évek argentinájában.

„Ne fojtsd a tengerbe Simónt, mert fóbiája van, hagyd játszani a homokban.” Ezt szerette volna hallani, amikor az apja felemelte és újra meg újra a víz alá nyomta… miközben az anyja nézte őket és nevetett. A kicsi Simón nem értette, miért viselkedik így az apja. Később, kamaszként, mindent megértett. Az első pánikrohamot, az első tüzet, de nem az utolsót. A kétezres évek Argentínájában Simón szembesül a gyerekkorból a kamaszkorba való átmenet rítusaival, miközben egy lángoló családból menekül.

Luca Andrea lenyűgöző képességgel tükrözi vissza a legemberibb érzelmeket, és ragadja magával az olvasót erőteljes, felejthetetlen képekkel. Ezzel az önéletrajzi ihletésű beavatási regénnyel a szerző az LGTBIQ+ irodalom egyik legerőteljesebb és legkarakteresebb hangjaként mutatkozik be.