Vannak szerelmi történetek, amelyek arra késztetnek minket, hogy szembenézzünk saját félelmeinkkel, álmainkkal és múltunkkal. Ez az egyik ilyen történet.
Csak akkor, ha szembenézünk a múlttal, tudunk meggyógyítani egy összetört szívet.
Amikor Alejandro megismerte Davidet, az ő mosolya varázslatnak tűnt, amely megmentheti önmagától. Évekig mindketten szerencsésnek tartották magukat, azt hitték, hogy a közöttük lévő szerelem képes elviselni minden vihart. Minden vihart, kivéve egyet.
Tíz évvel ezelőtt elhagyta Madridot, fájdalmát, szívét és Davidet magára hagyva, alig adva magyarázatot. Most Alejandro készen áll, hogy szembenézzen a múlttal és Daviddel, aki nem tudta megbocsátani neki, de elfelejteni sem tudta.
Két idősíkon játszódó történet ez a regény egy pár életútjáról: az édes kezdet, a megszokott rutin, a fájdalmas csendek, és a búcsú után az emlékezet csalfa játéka, amelybe mindannyian időnként belekerülünk. Yago Gómez Duro lenyűgöző érzékenységgel írja meg, hogy csak akkor tudunk meggyógyítani egy összetört szívet, ha hajlandóak vagyunk megbocsátani a múltat.
„Egy első regény, tele érzékenységgel és finomsággal.”
Máximo Huerta.
