Vannak szerelmi történetek, amelyek arra késztetnek minket, hogy szembenézzünk saját félelmeinkkel, álmainkkal és saját történetünkkel. Ez egy ilyen történet.

Csak akkor, ha szembenézünk a múlttal, tudunk meggyógyítani egy összetört szívet.

Amikor Alejandro megismerte Davidet, az ő mosolya varázslatnak tűnt, amely megmentheti önmagától. Évekig mindketten szerencsésnek tartották magukat, azt hitték, hogy a közöttük lévő szerelem képes elviselni mindenféle vihart. Mindenkit, kivéve egyet.

Tíz éve hagyta el Madridot, fájdalmát, szívét és Davidet magukra hagyva, alig adva magyarázatot. Most Alejandro készen áll, hogy szembenézzen a múlttal és Daviddel, aki nem tudta megbocsátani neki, de elfelejteni sem tudta.

Két időben játszódó elbeszélésben ez a regény egy pár történetén vezet végig: az édes kezdeten, a rutin ismerősségén, a fájdalmas csendeken, és a búcsú után a csalóka emlékezés játékán, amelybe mindannyian időnként belekerülünk. Yago Gómez Duro lenyűgöző érzékenységgel írja meg, hogy csak akkor, ha hajlandóak vagyunk megbocsátani a múltat, kezdhetünk el gyógyítani egy összetört szívet.

„Egy első regény, tele érzékenységgel és finomsággal.”
Máximo Huerta.