Miért szeretünk annyira „ponernos como las grecas”?

Ez az a kérdés, amit Bob Pop tesz fel ebben a rövid, de éles esszében, ahol iróniát, kulturális elmélkedést és személyes tapasztalatot ötvöz. Jellemző stílusában —úgy ír, ahogy beszél, úgy beszél, ahogy gondolkodik, és nagyon jól gondolkodik, ahogy Andreu Buenafuente mondja—, Bob feltárja az italozás iránti vonzalmat, azt a közös szédülést, ami lehet játék, felszabadulás és egyben veszély is.

Az intim vallomás és a szociológiai nézőpont között az író az alkoholt társadalmi rituáléként, a másokba vetett bizalomként, hogy megtartsanak minket, vagy annak a bizonyosságaként vizsgálja, hogy néha senki sem lesz ott. Mindezt megkülönböztethetetlen humorral, éleslátással és gyengédséggel fűszerezve.