Egy esszé a politikai képzelet visszaszerzéséről és a civilizáció védelméről az összeomlás idején
„Ez a könyv nem egyéni túlélési kézikönyv. Erre már rengeteg gurut találhatsz, akik tanfolyamokat árulnak, hogy gazdaggá válj, ha szegény vagy, vagy nukleáris menedékhelyeket Új-Zélandon, ha gazdag vagy. Ez a könyv az egyetlen valódi kiútról szól: a közösségiről.”
Az időnk figyelmének eróziója, az algoritmus diktatúrája és egy olyan mesterséges intelligencia előretörése közepette, amely újradefiniálja a munkát és a hatalmat, Alán Barroso politológus arra hív minket, hogy szembenézzünk azokkal a dolgokkal, amelyeket egyesek inkább nem akarnak látni.
A Civilización o barbarie a századunk nagy kihívásait járja körül: a dezinformációt, amely táplálja a szélsőségeket, egy kapitalizmust, amely az időt árucikké alakítja, az éghajlati válságot, amely már túlmutat a térképeken, és az elit csendes kiválását, akik megengedhetik maguknak, hogy a szabályokon kívül éljenek.
Barroso nemcsak a tüneteket mutatja be; lebontja azokat a narratívákat is, amelyek a romlást elkerülhetetlennek állítják be, és megmutatja, hogyan nyernek teret azok, akik gyengíteni akarják azt, ami összetart minket ebben a zavarodottságban. Barroso figyelmeztet: a barbárság akkor tör előre, amikor abbahagyjuk a közös gondolkodást.
Ez a könyv meghívás a politikai képzelet visszaszerzésére és azokra az intézményekre, amelyek lehetővé teszik a közös életet valódi védelmére. Mert a jövő gondolkodásának feladása is a jövő elvesztésének egy formája.
„A barbárság győz. Nem az őseink által elképzelt vad hordák és káosz barbársága. A miénk kifinomultabb: márkás öltönyt visel, tőzsdén jegyzik, és számlája van a Kajmán-szigeteken.”
