Ez a huszonnégy éves japán diák első regénye elnyerte a rangos Akutagawa-díjat. Hat hónap alatt másfél millió példány kelt el, és a könyv szenvedélyeket váltott ki. A japán kritika „forradalmi érzékenységről”, „kamerazoomhoz hasonló nézőpontról”, valamint „egy tisztánlátás szűrőjéről” beszélt, amelyen keresztül a legnyersebb erőszak és erotika különös tisztaságot nyer. Ugyanakkor Murakamit azzal is vádolták, hogy szisztematikusan pornográfiát és brutalitást ápol. Az Egyesült Államokban a Newsweek magazin „Anthony Burgess A narancsmechanikája és Albert Camus A külföldi keverékeként” ajánlotta. A regény főszereplői, többségükben fiatal fiúk és lányok, egy amerikai bázis közelében élnek, mindenféle drogot fogyasztanak, rockkoncertekre járnak, orgiákat szerveznek az amerikai katonáknak, mindezt látszólag szenvedély és élvezet nélkül. Jelképértékű passzivitással sodródnak az önpusztítás felé, nemcsak jelenlegi helyzetük, hanem elzárt jövőjük következményeként. Az író hideg, érzelemmentes megközelítése azonban mégis valami tiszta és sértetlen érzést áraszt. Technikája, tabuk, erkölcsi ítéletek és fölösleges részletek hiányával a cinéma-vérité-hez közelít, némi szürrealista elemmel.